Több mint puszta nyávogás: így kommunikálnak velünk a macskák a kutatók szerint

Mieshelle Nagelschneider macskaviselkedési szakértő szerint az állatok jelzéseit mindig összefüggéseiben, az egész testbeszédet figyelve kell értelmezni. A feszült vagy görnyedt testtartás, a hátralapuló fül és az elkerülő viselkedés a macska kellemetlenségére utalhat; ennek oka félelem, frusztráció, fájdalom vagy távolságigény is lehet. A lassú pislogás a bizalom jele lehet. A szakértő a „megállás és megfigyelés” módszerét javasolja az érintésnél: néhány simogatás után érdemes várni, hogy a macska dörgölőzéssel kér-e folytatást, vagy inkább elhúzódik a helyszínről.

Jessica Mockett tanácsadó hangsúlyozza, hogy a macskák kötődése a gyermekekéhez hasonló mélységű lehet, és bár sokszor függetlennek tűnnek, erős érzelmi kapcsolatot építenek ki. A nyávogást felnőttként szinte csak az emberekkel való interakció során alkalmazzák, egymás között inkább fújással vagy morgással érintkeznek. A trillázás vagy csiripelés barátságos szándékot jelez, míg a kattogó állkapocsmozgás Lisa Stemcosky szakértő szerint a zsákmány miatti izgatottságra utal.

A São Pauló-i Egyetem kísérlete során a macskák jóval több ideig álltak mozdulatlanul az ajtót figyelve, amikor nem volt velük senki a szobában. Ez a kutatók szerint azt mutatja, hogy az állatok képesek megkülönböztetni, melyik viselkedés hatékonyabb az emberi közönség jelenlétében, az emberek melletti életmód pedig valószínűleg kedvezett a rugalmasabb nyávogás evolúciójának.