Megéri az őssejtbankolás? Szakértők szerint a tudomány még elmarad a marketingtől

A tudományos háttér 2012-ig nyúlik vissza: Shinya Yamanaka John B. Gurdonnal megosztva kapta a Nobel-díjat annak felfedezéséért, hogy az érett sejtek embrionális állapotba alakíthatók vissza; az így létrehozott sejteket indukált pluripotens őssejteknek (iPS-sejteknek) nevezték. Japánban 2026 márciusában hét évre szóló, feltételes és időben korlátozott forgalmazási engedélyt kaptak iPS-sejt-terápiák szívelégtelenségre és Parkinson-kórra, miközben hatásosságuk és biztonságosságuk vizsgálata tovább folytatódik. John O'Neill, a regeneratív medicina szakértője hangsúlyozza: az őssejtek nem varázslatra, hanem biológiára képesek, és a technológia biztonságos skálázása még rengeteg időt és erőforrást igényel.

A biztonsági aggályok között szerepel a minták esetleges szennyezettsége és az a kockázat, hogy a saját őssejtek hordozhatják a kezelni kívánt betegségekhez vagy panaszokhoz kapcsolódó jelzőket. Timothy Caulfield professzor szerint az „őssejt” kifejezés egyfajta egészségügyi hívószóvá vált; az iparágat kizsákmányolónak nevezte, és arra figyelmeztetett, hogy maga a kifejezés is jelezheti, ha egy kezelés megalapozatlan. O’Neill a sejteket a tehénhez, az általuk termelt hasznos faktorokat pedig a tejhez hasonlította, hangsúlyozva, hogy az őssejtekből származó faktorok és exoszómák nem maguk az őssejtek.

Az amerikai politikai környezet is befolyásolja a szektort: az orvosi kezelésként használt őssejttermékekhez szövetségi FDA-engedély szükséges, de egyes államok kivételeket alakítottak ki; Wyoming törvénye bizonyos, nem FDA-engedélyezett, a páciens saját őssejtjeit használó terápiák orvosi alkalmazását teszi lehetővé. Timothy Caulfield nagyobb felügyeletet sürgetett: szerinte az FDA-nak nincs elegendő erőforrása a fellépéshez, és az elmúlt két évben jelentősen csökkent a politikai akarat.