PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Aliz

Kép: hvg.hu

Egy fehér törpe kettős rendszere lehet a nyolcpercenként ismétlődő rádiójel forrása

2026. 11. 14. — 01:40

Ausztrál kutatók szerint a több mint 5000 fényévre lévő rádiójel legvalószínűbb forrása egy fehér törpe és egy Naphoz hasonló csillag kettős rendszere.

  • A GPM J071507-114153 jelzésű impulzusok nyolcpercenként ismétlődnek, ami a hosszú periódusú tranziensek ritka kategóriájába sorolja a jelenséget.
  • Ez az első alkalom, hogy a csillagászoknak sikerült fehér törpéből származó rádiójeleket észlelniük egy Naphoz hasonló kísérőcsillag környezetében.
  • A kutatók szerint a pulzálások a fehér törpe közeléből vagy magából a fehér törpéből erednek, miközben a fehér törpe a G-típusú kísérőcsillag körül kering.
  • A jövőbeni, hosszú periódusú átmeneti jelenségek észlelései segíthetnek olyan fehér törpék megtalálásában, amelyek a hagyományos obszervatóriumok számára láthatatlanok.

A hosszú periódusú tranziensek viszonylag új kategóriát jelentenek a csillagászatban: bár az első ilyen jelet 2005-ben észlelték, a tudományos közösség csak 2022-ben kezdte érdemben vizsgálni őket. Ezek az impulzusok sokkal lassabban ismétlődnek, mint a gyorsan forgó neutroncsillagok, azaz a pulzárok jelei; korábban 18 és 21 perces periódusokat is rögzítettek már. A 12 vizsgált, ismert hosszú periódusú jelenség közül legalább négy olyan kettős rendszer volt, amely fehér és vörös törpéből állt; nem volt egyértelmű, hogy ezekben melyik csillag felelt a hosszú impulzusokért.

A GPM J071507-114153 esetében az áttörést az adatok 100 órás elemzése hozta meg. Sam McSweeney, az egyetem csillagásza szerint az impulzusok elég egyértelműek voltak annak megállapításához, hogy a fehér törpe kering a kísérőcsillag körül, és a pulzálások a fehér törpe közeléből vagy magából a fehér törpéből erednek. A rádióhullámok ráadásul egyfajta kozmikus világítótoronyként is funkcionáltak, segítve a kutatókat abban, hogy a Keck Obszervatórium optikai vizsgálataival csillagkitöréseket azonosítsanak a kísérőcsillag felszínén.

Natasha Hurley-Walker, a tanulmány társszerzője hangsúlyozta, hogy a technológia segítségével már az 5000 fényévnyi távolságban tomboló űrviharokat is képesek észlelni. A jövőben ezek a rádióimpulzusok kulcsszerepet játszhatnak az univerzum rejtőzködő, kihunyt csillagmagjainak feltérképezésében, mivel olyan objektumokat is láthatóvá tesznek, amelyek más módszerekkel észrevétlenek maradnának.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra