Így őrizhető meg a dió minősége: a fagyasztás és a héjban tárolás a legjobb módszer

Az oxidációs folyamat során a dióban található értékes, telítetlen zsírsavak a levegő, a meleg és a közvetlen napfény hatására bomlani kezdenek. A megromlott dióbél egyik legárulkodóbb jele a szúrós, hígítóra vagy vegyszerre emlékeztető szag, a szemek tapintása pedig ilyenkor gyakran rugalmassá, gumiszerűvé válik. Az ilyen termés fogyasztása nemcsak élvezhetetlen az altalában jelentkező keserű íz miatt, hanem az egészségre is káros lehet.

A szobahőmérsékleten való tároláshoz a legideálisabbak a csatos befőttesüvegek, a vákuumtasakok vagy a stabilan záródó műanyag dobozok. Fontos, hogy ezeket a tárolókat a konyha leghűvösebb pontján, a fűtőtesttől és a tűzhelytől a lehető legtávolabb helyezzük el a minőség megőrzése érdekében. Hűtőben való tárolásnál kiemelten kell figyelni a légmentes zárásra, mert a dióbél könnyen átveszi a környezetében lévő többi élelmiszer aromáját.

Bár a pucolt diót kényelmesebb felhasználni, a természetes csonthéj nyújtja a legbiztosabb védelmet a környezeti hatások ellen, mivel gátat képez a fény, a nedvesség és a levegő előtt. Megfelelő körülmények között – azaz száraz és jól szellőző kamrában – a héjas termés akár két szezonon át is megőrzi eredeti aromáját és roppanósságát. A Haszon összeállítása szerint a fagyasztás azért is hatékony, mert a fagypont alatti hőmérsékleten az oxidációs folyamatok gyakorlatilag leállnak.