A fák még az aszály után is őrzik a vízhiány nyomait

A svéd kutatók az európai rezgőnyár leveleinek külső sejtjeit, az epidermiszt vizsgálták, amelynek sejtjei normál esetben kirakós játékra emlékeztető, hullámos formát öltenek a mechanikai feszültség elosztása érdekében. A vizsgálat során 685 különálló levél génaktivitását elemezték, és azonosítottak egy, a levélsejtek alakjának kialakításában szerepet játszó genetikai szabályozót. A fákon végzett kísérletek azt mutatták, hogy a szárazság fokozta ennek aktivitását, ami összefüggésbe hozható a sejtek formájában megfigyelt változásokkal. Ezek a mikroszkopikus változások a szárazság elmúltával is felismerhetők maradtak a növényi szövetekben.

Az amerikai rezgőnyár esetében a kutatók a természetes védekezőanyagok, köztük a csersavak koncentrációjának változását figyelték meg. Meglepő módon a kémiai összetétel eltolódása akkor is jelentkezett a következő évi lombban, ha a fa közben lehullatta a korábbi leveleit. A megfigyelések szerint azoknak a fáknak a lombja általában kisebb mértékben károsodott, amelyek leveleiben bizonyos védőanyagok nagyobb koncentrációban voltak jelen. Az aszály növelte a leveleken élő, bizonyos körülmények között növényi betegséget okozó gombák arányát, ezekből pedig kevesebbet találtak a magasabb védőanyag-tartalmú leveleken.

Az eredmények rávilágítanak, hogy a fák szárazságra adott válaszai jóval összetettebbek a növekedés lassulásánál vagy a hervadásnál. A levelekben megőrzött változások vizsgálata a jövőben új információkat adhat a növények stressztűréséről és regenerációs képességéről, ami kulcsfontosságú információ az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának megértéséhez.