Veszélybe került az amerikai elsőség: Kína szorongatja a NASA-t a Holdért folyó versenyben

Jared Isaacman a Kennedy Űrközpontban tartott tájékoztatón elismerte, hogy a versengés a Holdra való visszajutásért „sokkal szorosabb lesz, mint amilyennek lennie kellett volna”. Az amerikai stratégia egyik gyenge pontja a saját fejlesztésű SLS hordozórakéta, amelynek indításonkénti költsége eléri a 4,1 milliárd dollárt, és gyártási korlátok miatt évente legfeljebb egyszer indítható. Ezzel szemben a NASA által megbízott magáncégek, a SpaceX és a Blue Origin fejlesztései még tesztfázisban vannak. Különösen kritikus a SpaceX Starship rendszere, amelynél egyetlen holdi küldetéshez 6–8 üzemanyag-utántöltő repülésre lenne szükség a Föld körüli pályán, amitől a jelenlegi indítási ütem még messze elmarad.

A Portfolio az Ars Technica beszámolója alapján részletezi a kínai menetrendet: Peking 2027 elején tesztelné a Hosszú Menetelés-10A rakétát és a Mengcsou űrkapszulát, 2028-ban a Lanjüe holdkompot, 2029-ben pedig egy teljes, személyzet nélküli főpróbát tartana. Kína előnye a rendkívül központosított irányítás: minden kulcseszközt az állami CASC vállalatcsoport fejleszt, a finanszírozást pedig nem befolyásolják a választási ciklusok vagy elnöki stratégiaváltások. Az Egyesült Államokban ezzel szemben Donald Trump elnöki ciklusának végére, 2028-ra tűzte ki a visszatérést, de a technikai csúszások miatt ez a határidő egyre bizonytalanabb.

A kínai technológia is tartogat azonban kihívásokat. Bár a Mengcsou kapszula prototípusa már járt az űrben, a Holdról való visszatéréskor jelentkező extrém hőhatásokat még nem tesztelték. A Lanjüe leszállóegységet eddig csak földi körülmények között, egy hatalmas acélszerkezeten függesztve próbálták ki Hebei tartományban. A verseny jövőre érkezhet sorsdöntő szakaszba: ha az amerikai program tovább csúszik, a 2028-as és a 2030-as céldátum közötti különbség gyorsan elolvadhat, ami komoly presztízsveszteséget jelenthet Washington számára.