Színlelt hűség és félelem tartja össze az észak-koreai vezető réteget

Jieun Baek, az Oxfordi Egyetem kutatója tíz éven át készített interjúkat olyan egykori káderekkel, akik korábban a rendszer legfőbb támaszai voltak. Baek könyve bemutatja az úgynevezett preferenciahamisítás jelenségét: az elit tagjai a túlélés érdekében eltitkolják valódi meggyőződésüket, és rituális hűséggyakorlatokat végeznek. Erre példa a kötelező heti önkritikai ülés, ahol a résztvevők gyakran előre megbeszélik egymással, ki milyen apróbb, ártalmatlan vétséget fog beismerni, hogy eleget tegyenek a párt elvárásainak.

Kim Dzsongun 2011-es hatalomra kerülése óta megtisztította a régi gárdát, és apró botlásokért is végeztetett ki embereket; a kompromittálódott elit tagjait pedig „forradalmasíthatják”, vagyis megfoszthatják hivataluktól, és fizikai munkára, illetve politikai átnevelésre küldhetik. A szongbun a társadalmat törzsgárdába, ingadozó és ellenséges csoportba sorolja; az egyetemi felvételt, a párttagságot és az előléptetést az iskolai viselkedés, a politikai szervezetekben nyújtott teljesítmény és a szongbun is befolyásolja. Bár Kim Dzsongun a piacok szabályozásával, ellenőrzött belső hálózattal és helyi alkalmazásokat használó okostelefonok engedélyezésével próbál alkalmazkodni az elit fiatalabb tagjainak törekvéseihez, tartós biztonságot nem tud nyújtani.

A szökés továbbra is rendkívül kockázatos és nehéz: a külföldre küldött diplomatáknak le kell adniuk az útlevelüket, rokonaik pedig otthon maradnak; Egy álnevet használó volt káder elmondása szerint minden hazatérése után egy hónapig tartó felülvizsgálaton esett át. Li Csol Un, az állambiztonsági minisztérium egykori tisztje szerint a biztonsági apparátus olyan, mint egy pókháló, amellyel csak egy teljesen őrült ember szállna szembe. Jieun Baek szerint Kim uralmának vége akkor közeledhet el, ha az elit kellően nagy része arra jut, hogy a hűség már nem a legbiztonságosabb választás.