PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Hortenzia

Kép: Washington Post

Szakértők szerint a „zéró tolerancia” ellehetetleníti a biztonságos ivóvíz fogalmát

2026. 11. 17. — 20:27

Amerikai kutatók szerint a hatóságok azzal, hogy az ólom esetében nem határoznak meg megengedhető szintet, felesleges pánikot keltenek, és elérik, hogy a víz hivatalosan soha ne lehessen biztonságos.

  • Az ólom természetes jelenléte miatt a zéró tolerancia elve alapján szinte minden ivóvíz szennyezettnek minősülhet.
  • A chicagói kutatásban már az 1 ppb-s vagy magasabb ólomtartalmú vizet is „ólommal szennyezettnek” minősítették, miközben a palackozott vízben akár 5 ppb ólom is lehet.
  • A szakértők szerint a folyamatos vészjelzések nocebo-hatást válthatnak ki, ami pszichológiai és társadalmi károkat okozhat az érintetteknek.
  • A kutatók szerint gyakorlatias határértékekre lenne szükség, hogy az egészséges ivóvízhez való jog a gyakorlatban is értelmezhető maradjon.

Marc Edwards, a Virginia Tech mérnökprofesszora és Siddhartha Roy, a Rutgers Egyetem adjunktusa a Washington Postban megjelent elemzésükben rámutatnak, hogy az amerikai közegészségügyi ügynökségek kommunikációja csapdába ejti a vízműveket és a fogyasztókat. Mivel az ólom a természetben is előforduló elem, a „nincs biztonságos szint” elve azt jelenti, hogy bármilyen minimális, technológiával már kimutatható mennyiség esetén a víz „nem biztonságosnak” minősül. A szerzők az arzént hozzák példaként: az EPA egészségügyi célja ott is nulla, az érvényesíthető ivóvíz-határérték pedig 10 ppb, amelyet az új bizonyítékok fényében meg lehet vitatni és módosítani.

A kutatók szerint a túlzó vagy abszolutista üzeneteknek súlyos következményei vannak. Példaként a Michigan állambeli Flint városát hozzák fel, ahol a vízválság idején a gyerekeknek ismételten azt mondták, hogy egy korábbi ólomszennyezés következményeit egész életükben viselhetik. Edwards és Roy kutatásai szerint bár a vérvizsgálati adatok nem mutattak olyan mértékű katasztrófát, mint amit sokan feltételeztek, a speciális oktatási igényű gyerekek száma mégis megugrott. Úgy vélik, ebben szerepet játszhatott a nocebo-hatás is, vagyis a károsodástól való félelem miatti tényleges állapotromlás.

Az elemzés a szabályozási ellentmondásokra is rámutat: egy chicagói kutatás már a legalább 1 ppb ólomtartalmú vizet is szennyezettnek minősítette, miközben az FDA a palackozott vízben legfeljebb 5 ppb ólmot engedélyez; ugyanez a határérték vonatkozik az ólomcsökkentésre tanúsított szűrőkre is. A szerzők szerint a hatóságoknak világos és gyakorlatias definíciót kellene adniuk a „biztonságos” ivóvízre, mert ha a biztonság elméletileg is elérhetetlen, akkor a tiszta vízhez való jog is értelmetlenné válik.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra