Szabadon száguldó szupermasszív fekete lyukat azonosított a James Webb űrtávcső

A felfedezés azért számít tudományos szenzációnak, mert a szupermasszív fekete lyukak általában a galaxisok középpontjában maradnak. Ez az objektum azonban már 230 ezer fényévre jár egykori otthonától. Pieter van Dokkum, a Yale Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint a fizikai elméletek már korábban is jósoltak hasonló eseményeket, de egy ekkora tömegű test kilökéséhez rendkívüli energiákra van szükség.

A jelenség egyik legkülönlegesebb eleme a fekete lyuk mögött látható egyenes gáz- és csillagnyom. A Hubble űrtávcső korábbi felvételein ez még nehezen magyarázható képződmény volt, a James Webb űrtávcső vizsgálatai pedig újabb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a jelenség hátterében egy száguldó fekete lyuk áll. Az égitest mozgása közben lökéshullámot kelt, felmelegíti és összenyomja a környező anyagot; a mögötte kialakuló gázcsíkban megfelelő körülmények között új csillagok keletkezhetnek.

A kutatók szerint a kilökődést az indíthatta el, hogy több galaxis összeolvadása során a központi fekete lyukak kölcsönhatásba léptek. Egy három szupermasszív fekete lyukból álló rendszer idővel instabillá válhat, és a gravitációs hatások következtében az egyik objektum olyan nagy sebességet kaphat, hogy elhagyja a galaxist.