Súlyos lakhatási válság nehezíti Pedro Sánchez kampányát Spanyolországban

A spanyolországi tiltakozási hullámot egy 87 éves asszony, Maricarmen Abascal szeptemberi kilakoltatása és későbbi halála indította el, ami a lakhatást tette a kampány központi témájává. Pedro Sánchez miniszterelnök azzal próbálja mozgósítani a táborát, hogy a konzervatív Néppárt (PP) és a szélsőjobboldali Vox esetleges koalícióját a társadalmi jogok elleni fenyegetésként, egyfajta „visszalépési projektként” írja le, párhuzamot vonva Donald Trumppal vagy Javier Mileijel.

A baloldali szavazók körében azonban erős a csalódottság: sokan úgy érzik, a jelenlegi kormány nem tett eleget a közszolgáltatásokért és a megfizethető lakhatásért. A helyzetet tovább nehezíti a baloldali pártok megosztottsága. A korábban meghatározó Podemos nem csatlakozott az új Széles Fronthoz, és a hivatalban lévőkkel való szövetséget sem mérlegelte. Ione Belarra, a párt főtitkára azt mondta, hogy a szocialisták taktikai szavazásra buzdítása azok számára lenne igazán taktikus, akik a bérbeadókat akarják segíteni, beengednék az úgynevezett „keselyűalapokat”, vagy engednének Izraelnek.

A miniszterelnök a „mindent a pirosra” stratégiával próbál taktikai szavazásra buzdítani a kisebb körzetekben, ahol a választási rendszer a nagyobb pártoknak kedvez. A választók egy része azonban már nem látja megoldásnak a voksolást. „Választani nem elég” – jelentette ki Alicia del Rio, a Bérlők Szakszervezetének szóvivője, hangsúlyozva, hogy a társadalmi nyomásnak a kormány összetételétől függetlenül fenn kell maradnia. A radikálisabb baloldali mozgalmak szerint a Sánchez-kormány csupán „lassabb visszalépést” jelent a jobboldalhoz képest. Mario Aguiriano, a Szocialista Mozgalom szóvivője érzékletesen fogalmazta meg ezt a dilemmát: „Jobb-e az az ellenség, aki lassan, méreggel öl meg, mint az, aki láncfűrésszel?”