PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Hortenzia

1 forrásGazdaságAutóipar

Sárdagasztó törpék: apró terepjárók, amelyek felvették a versenyt a nagyobbakkal

2026. 11. 17. — 06:53

A mai városi SUV-ok előfutárai egy tonna alatti súlyukkal és kis teljesítményű motorjaikkal is felvették a versenyt nagyobb terepjárókkal.

  • A kétmotoros Citroën 2CV Sahara az egyik erőforrás hibája esetén is képes volt 60 km/órás sebességgel haladni.
  • A könnyű, műanyag karosszériás Citroën Méhari 4x4-et eredetileg katonai célra szánták, de végül a civil életben vált népszerűvé.
  • Az osztrák Steyr Puch Haflinger 25 centiméteres hasmagasságával és 45 fokos kapaszkodóképességével a prémium terepjárók méltó vetélytársa volt.
  • A szovjet LuAZ-969 zajos és kényelmetlen utastere ellenére kiváló terepjáró képességekkel rendelkezett; 1978-ban Európa tíz legjobb terepjárója közé választották.

A 20. század közepének technikai megoldásai mai szemmel nézve sokszor vakmerőek voltak: a Citroën Saharában például a két üzemanyagtartály közvetlenül az első ülések között kapott helyet. Míg az európai gyárak, köztük a Steyr Puch, követendő konstrukciós megoldásokat mutattak, a Haflinger a TATRA-féle csővázas konstrukciót alkalmazta, a szovjet modelleknél a robusztusság és a katonai igények voltak az elsődlegesek.

A LuAZ-969-es típus ugyan híresen hanyag összeszerelési minőséggel és elviselhetetlen belső zajszinttel rendelkezett, a 30 centiméteres hasmagassága mégis alkalmassá tette a legbrutálisabb terepviszonyok leküzdésére. A tundra és a tajga lakóinak vastag szőrmebundában kellett átvészelniük a fagyos utazást, mert az utasteret nem szigetelték, a ponyvatető pedig csak az esőtől védett.

Bár a korszak elején az európai konstrukciók mutattak irányt, a század végére a japán gyártók vették át a dominanciát a kisméretű terepjárók piacán. A korai európai modellek, mint a rozsdamentes felépítményű Méhari vagy a fürge Haflinger, ma már a gyűjtők féltett és értékes kincsei közé tartoznak.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra