Kép: telexRakéták árnyékában és a túlélés határán: egy kijevi magyar vallomása a háborús hétköznapokról
2026. 11. 22. — 16:37
Tompa Tibor vállalkozó 1981 óta él az ukrán fővárosban, ahol naponta néz szembe a légicsapásokkal. Az interjúban a háborús stresszről, a túlélési stratégiákról és a kijevi magyarság helyzetéről beszél.
- Tompa a lakásában 400 liter vizet tárol, és powerbankekkel készül a téli áramkimaradásokra, illetve a fűtés hiányára.
- A folyamatos stressz miatt visszatérő rémálmok és fizikai kimerültség kínozzák, ami a döntéshozatali és multitasking képességét is jelentősen rontja.
- A kijevi magyarok jól integrálódtak az ukrán társadalomba, többségük több nyelven beszél; Tompa saját elmondása szerint Kijevben nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést az utcán.
- Tompa szerint az ukránok többsége a következő időkben nem fogja elfogadni az oroszokat; úgy véli, a háború után 150–200 évig átjárhatatlan határt kellene húzni Ukrajna és Oroszország közé.
- Tompa Tibor üdvözölte a magyarországi kormányváltást és Magyar Péter miniszterelnök közeledését az ukrán vezetéshez a diplomáciai kapcsolatok javítása érdekében.
A kijevi mindennapokat a „megszokhatatlan megszokás” jellemzi: Tompa szerint a támadások alatt is ülnek emberek az ablaka alatti kávézóban. Egy másik alkalommal, amikor egy rakéta a fejük fölött repült el, az emberek a földre vetették magukat, majd felállnak, leporolják magukat, és folytatták a beszélgetést. Az oktatás vegyes rendszerben működik; Az iskolák vegyes oktatásra álltak át: a gyerekek egyik héten váltásban járnak személyes oktatásra, a pincében elférők az iskolában tanulnak, a többiek otthonról vagy menedékhelyről távoktatnak. Délben ebédet kapnak. A városban súlyos a szakemberhiány, Tompa szerint Kijevben az utóbbi időben ritkábbak az utcai igazoltatások; jelenleg inkább bizonyos sztrádákon ellenőriznek az autókat.
A kijevi magyar közösség helyzete eltér a kárpátaljaitól; Tompa szerint a fővárosban élő magyarok nyitottabbak, több nyelvet beszélnek, és az asszimiláció ellenére is őrzik identitásukat. Tompa Orbán politikáját is bírálta, de saját megfogalmazása szerint konstruktívan, hogy ne ugrassza össze egymással a magyarokat and az ukránokat. Ezzel szemben nagy várakozással tekint a Tisza Párt kormányzására: „Személy szerint szurkoltam Magyar Péternek, nemcsak azért, hogy megjavuljanak az ukrán-magyar viszonyok – habár ez is nagyon fontos –, hanem mert váltásra volt szükség” – fogalmazott a vállalkozó, utalva a 2026. októberi brüsszeli találkozóra is.
A háború pszichológiai hatásai Tompa szerint a Maslow-piramis összeomlásához vezettek: a fizikai biztonság hiányában a magasabb rendű célok értelmüket vesztették. A túlélést az apró örömök, például a kertészkedés és a ház körüli állatok segítik. „Amikor robbanások vannak, egyszerűen ránk fekszenek, nem hagynak magunkra. Sokkal jobban hallanak nálunk, nagyon érzik ezeket a folyamatokat” – mesélte. Tompa szerint a Donbászban elesett közeli barátja elvesztése a biztonságérzetét is elvette. Úgy véli, az ukránok többsége a jövőben nem fogja elfogadni az oroszokat, és reméli, hogy Ukrajna békésen, Európa közelében fejlődhet tovább.
A PostNews egy vagy több hírforrásból, AI segítségével foglalja össze a legfontosabb információkat. Az ugyanahhoz a történéshez kapcsolódó híreket egy összefoglalóban rendezzük, a felhasznált forrásokat pedig megmutatjuk.


