Para-Kovács Imre felidézte, hogyan állították falhoz a nyomozók 1988-ban

Para-Kovács Imre visszaemlékezése szerint az Ibolya presszóban tartott ellenőrzés során választották ki, majd kísérték át egy csendesebb helyre, a Felszabadulás térre. Amíg a fiatalabb civil ruhás nyomozó a hátizsákja tartalmát – többek között használt vonatjegyeket és szennyezett ruhákat – vizsgálta át, addig idősebb társa kérdésekkel próbálta feltérképezni az újságíró kapcsolatait.

A beszélgetés akkor vált szakmaibbá és direktebbé, amikor rátaláltak a telefonos noteszre. A noteszben talált ismerős nevek közül főként a Vágtázó Halottkémek és a Kontroll Csoport zenészei, valamint az Inconnu csoport tagjai keltették fel a nyomozók érdeklődését. A beszélgetés az underground kultúrára, a drogok és az óbudai szkinhedekre terelődött. Az újságíró szerint a kérdezők számára ez láthatóan „hazai terep” volt, a mondataik kerekebbé, lazábbá és pontosabbá váltak.

Az újságíró elmondása szerint 1988-ban a rendszer már nem volt annyira félelmetes, hogy puszta zenehallgatásért falhoz állítsanak valakit, a konkrét szituációt mégis nyugtalanítónak találta. Saját bevallása szerint a miskolci önkéntes és hivatásos rendőrökkel szerzett korábbi rutinjára támaszkodott, és minden szavát megfontolva igyekezett jelentéktelennek, ártalmatlannak és unalmasnak tűnni.