Nyolcvanéves korában elhunyt Alan Jones, a Williams első Forma-1-es világbajnoka

Alan Jones rákbetegség következtében hunyt el, alig néhány nappal nyolcvanadik születésnapja után. Karrierje csúcsán, az 1980-as évek elején több hozzáértő megfigyelő és versenyző a mezőny legjobb versenyzőjének tartotta, annak ellenére, hogy olyan tehetséges riválisokkal versenyzett, mint Nelson Piquet és Alain Prost. „A bajnokság? Elfogadod bárhogy, ahogy jön” – nyilatkozta 1980-ban a sorsdöntő kanadai futam után, jól tükrözve híresen lényegre törő, sallangmentes stílusát.

Bár Enzo Ferrari az 1978-as idényre versenyzői helyet ajánlott neki, végül Gilles Villeneuve-öt választották helyette. Jones ezt később élete legnagyobb szerencséjének nevezte, mivel így kerülhetett Frank Williams csapatához. A csapattulajdonost olyan nagyszerű motivátorként írta le, akiért „akár üvegszilánkokon is átgyalogolt volna”. A keményfejű Jones és a technikai zseni, Patrick Head párosa a korszak egyik legsikeresebb együttműködését hozta létre.

Az autóversenyzés iránti szenvedélyt otthonról hozta: édesapja, Stan Jones az 1950-es évek ausztrál motorsport-hőse volt. Alan Jones 16 évesen, egy Minivel kezdett versenyezni, majd Londonba költözött, ahol alkalmi munkákból tartotta el magát, miközben az alsóbb kategóriákban küzdött az elismerésért. Visszavonulása után a Channel Nine, majd a Network Ten szakkommentátoraként dolgozott; felesége és hat gyermeke gyászolja.