PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Rezső

Kép: Index.hu
1 forrásKözéletTörténelem

Nem ért véget a forradalom november 4-én: így folytatódott az ellenállás 1956-ban

2026. 11. 07. — 18:37

A novemberi szovjet invázió után fegyveres harcok, néma tüntetések és a munkástanácsok önszerveződése vitte tovább a szabadságharc lángját, miközben kiépült a megtorlás gépezete.

  • Csepelen is kitartó ellenállásba ütköztek a szovjet csapatok. A mecseki fegyveres csoportok többsége november 14–15-re feloszlott, bár egyes ellenállók 1957 tavaszán is a Mecsekben bujkáltak.
  • Asszonyok és lányok ezrei vonultak fekete ruhában az utcákra, néma tüntetésekkel tiltakozva a forradalom leverése és a megtorlások ellen.
  • A munkástanácsok a pártállami irányítás nélkül, szakmai alapon szervezték meg az üzemek önigazgatását és a politikai fellépést.
  • A hatóságok csaknem húszezer embert internáltak, a szovjet hatóságok pedig magyarokat hurcoltak el kihallgatásra a Szovjetunióba.

Bank Barbara történész az Indexnek kifejtette, hogy a fegyveres harcok leverése után a röplapozás vált az ellenállás egyik fő eszközévé, ám az újjászerveződő állambiztonság provokációs céllal saját kiadványokat terjesztett, illetve beépült az ellenállási kezdeményezésekbe, hogy azonosítsa a rendszer ellen fellépni hajlandókat. A szakember szerint a megtorlás nem csupán a felkelőket érintette: a szovjet hatóságok válogatás nélkül vittek el embereket az utcáról, és sokakat pusztán korábbi politikai megbízhatatlanságuk miatt zártak közbiztonsági őrizetbe az 1956 végét követő hónapokban.

Az új hatalom kezdetben tárgyalásokkal próbált időt nyerni, majd fokozatosan korlátozta és leépítette a munkás-önigazgatási szervezeteket. Ahol ez nem vezetett eredményre, erőszakos eszközökhöz folyamodott; Csepelen 1957 januárjában letartóztatások és sortűz is kísérte a fellépést.

Bank Barbara hangsúlyozta, hogy a Kádár-rendszert téves „puha diktatúrának” nevezni, hiszen az mindvégig elnyomó maradt a hatalmát megkérdőjelezőkkel szemben. Példaként Pákh Tibort említette, akit még 1988 októberében is letartóztattak, rávilágítva, hogy a valódi konszolidáció sokak számára csak az 1989-es rendszerváltással jött el. Az ellenállás pedig a nyilvános tiltakozások ellehetetlenülése után a családokban, az 1956-os események igazságának megőrzésében élt tovább.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra