Modellváltás a gazdaságban: Miért lassul a reálbérek növekedése 2030-ig?

A Pénzügyminisztérium középtávú programja éles szakítást jelent a korábbi, Nagy Márton nevével fémjelzett „magas nyomású” gazdaságpolitikával. Az új kormányzati dokumentum szerint az előző vezetés hibája volt, hogy az erőforrásokat nem a jól teljesítő szereplőkhöz irányította, a politikai szempontoknak alárendelt támogatási rendszer pedig rontotta a hatékonyságot. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője a Telexnek kifejtette: a magyar gazdaság belekényelmesedett egy olyan struktúrába, ahol a produktív fejlesztések helyett a támogatások sokszor csak a bérek kigazdálkodására fordították.

Becsey Zsolt, az UniCredit vezető közgazdásza szerint az előző évek reálbér-növekedésének jelentős része nem a termelékenység javulásán alapult, hanem a vállalati nyereségek, megtakarítások és pénzügyi tartalékok terhére valósult meg. Becsey Zsolt, az UniCredit vezető közgazdásza szerint a vállalati megtakarítási ráta tavaly jócskán negatívba fordult, ami a cégek pénzügyi mozgásterének kimerülését mutatja. Azt is írta, hogy az emelkedő bérterhek és egyes ágazatokban a szektorális adók kiszorították a beruházásokat. Az új stratégia célja, hogy a reálbérek növekedése összhangban legyen a termelékenység bővülésével.

Bár a kormány középtávú jövőképében szerepel az euró, a szakértők szerint a bevezetés előtt nem feltétlenül törvényszerű a bérnövekedés drasztikus lassulása, amit balti példák is igazolnak. A forrás szerint a forintgyengülés korábban hozzájárulhatott a cégek béremeléseinek és nyereségének finanszírozásához, de az euróbevezetés szándéka mellett erre már rövid távon sem lehet számítani; a szakértők szerint a tartós bérnövekedéshez hatékonyságjavulásra van szükség. Becsey Zsolt szerint a felívelések és a visszaesések váltakozása károsabb, mint a „lassú víz partot mos” elve.