Megrendült az európai társadalmi modell: a fiatalok már nem bíznak abban, hogy jobban élnek majd szüleiknél

A jelenlegi válságot a 2008-as gazdasági válság tovább súlyosbította. A Nemzetközi Valutaalap elemzése rámutat, hogy a megszorítások során a kormányok jellemzően megvédték a nyugdíjasok szerzett jogait, miközben a családtámogatásokat és a munkanélküli segélyeket megvágták. Emiatt a fiatalok a rendszer veszteseivé váltak, amit a 20 százalék feletti ifjúsági munkanélküliségi ráta is jelez több európai országban. Kenneth Rogoff, a Harvard professzora szerint az európai jóléti rendszerek pénzügyei fenntarthatatlanok, és Európa „lemaradóvá, múzeummá válik”. A problémák között a magas adósságot és az elöregedő népességet emelte ki.

A társadalmi mobilitás is változik: a sikerben egyre nagyobb szerepe lehet annak, hogy valaki milyen családba születik. Az OECD adatai szerint a harmincas éveik elején járók körében 25 százalékponttal nagyobb a lakástulajdon valószínűsége azoknál, akiknek a szülei is ingatlantulajdonosok voltak, mint azoknál, akiknek a szülei nem rendelkeztek saját lakással. A politikai elégedetlenség jelei közé tartozik a német AfD felemelkedése és Le Pen győzelmi esélyeinek növekedése, mivel a választók egy része már nem hisz a hagyományos elit megoldásaiban.

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a fejlett országokban megtorpant a fejlődés, a szegényebb, fejlődő gazdaságokban a fiataloknak még mindig jó esélyük van túlszárnyalni szüleik életszínvonalát. Ott a technológia átvétele és az oktatás kiterjesztése gyors növekedést hoz, míg Európában a könnyen kiaknázható tartalékok elfogytak. A jövő egyik legnagyobb kérdése, hogy az európai államok képesek lesznek-e úgy rendbe tenni a költségvetésüket, hogy közben ne áldozzák fel teljesen a jövő generációinak kilátásait az idősebb korosztályok jólétének megőrzése érdekében.