Megmenekül a lebontástól két különleges londoni szociális lakótelep

A megmenekült lakótelepek a brit szociális lakásépítés ritka, emberléptékű példái. A Central Hill Estate tervezésében Rosemary Stjernstedt vett részt egy olyan korszakban, amikor a női építészek még ritkán kaptak ekkora feladatot. A Cressingham Gardens pedig Ted Hollamby vízióját dicséri: a telepet alacsony építésű házak, közösségi terek és dús zöldfelületek jellemzik, szemben a korra jellemző rideg betonkolosszusokkal. A Twentieth Century Society nevű örökségvédelmi szervezet mindkét együttest kiemelkedő építészeti értéknek tartja.

A korábbi, munkáspárti vezetésű önkormányzat a lebontást az ingatlanok rossz állapota – például penészesedés és elavult hőszigetelés – miatt látta indokoltnak. Úgy vélték, a modernizálás helyett gazdaságosabb lenne újakat építeni. Az új vezetés azonban Martin Abrams, a Zöldek helyi vezetője szerint az emberek meglévő otthonainak védelmét tekinti prioritásnak. A döntést a lakók mellett a brit sajtó is kedvezően fogadta, egy helyi kampányoló pedig úgy érvelt: „A legzöldebb, legigazságosabb és legmegfizethetőbb otthon általában az, amelyik már áll.”

Bár a 83 millió fontos felújítás finanszírozási háttere még kidolgozásra vár, a döntés jelentős politikai hátraarcot jelent. A lakók korábban bírósági eljárásokkal is próbálták akadályozni a bontást, de végül a politikai erőviszonyok megváltozása hozta el a számukra kedvező fordulatot. A lakók attól tartottak, hogy az új lakásokat már nem ők kapnák meg, és nemcsak otthonaikat, hanem közösségüket is elveszítenék.