Meghalt Richard Posner, az amerikai jogtörténet egyik legbefolyásosabb alakja

Richard A. Posner 1981 és 2017 között szolgált az Egyesült Államok hetedik körzeti fellebbviteli bíróságán; előtte, 1968-tól a Chicagói Egyetem jogi karán tanított, egészen bírói kinevezéséig. Az 1973-as Economic Analysis of Law című könyvében Posner részletesebben is kifejtette a jog gazdasági elemzésére épülő megközelítését. A The New York Times szerint Posner hatása a jogi oktatásra és a bírói gyakorlatra egyedülálló volt: egy 2000-es kutatás kimutatta, hogy szinte kétszer annyiszor hivatkoztak a munkásságára, mint a második legnépszerűbb jogtudóséra.

Bár republikánus elnök nevezte ki, nézetei nem voltak beskatulyázhatók. Elvetette az úgynevezett originalizmust – azt az irányzatot, amely az alkotmányt annak megalkotói szándéka szerint értelmezi –, helyette pragmatista volt. „Az ügy egyszerűen egy vita. Először azt kell kérdezned magadtól – felejtsd el a jogot –, mi a vita ésszerű megoldása?” – nyilatkozta visszavonulásakor. A Washington Post szerint Posner később megkérdőjelezte egyik korábbi döntése helyességét: 2007-ben helybenhagyta Indiana fényképes igazolványt előíró törvényét, majd 2013-ban egy könyvében azt írta, hogy a törvényt széles körben a választók elnyomása eszközének tartják; ugyanabban az évben egy cikkben azt is írta, hogy tévedhetett.

Személyisége és munkabírása legendás volt; saját bevallása szerint nem tett különbséget a munka és a szórakozás között. Egyszer ironikusan úgy fogalmazott, hogy ugyanolyan a természete, mint a macskájának: „Hűvös, lopakodó, érzéketlen, sznob, önző és játékos vagyok, de van bennem egy csipetnyi kegyetlenség is.” Bár zsenialitását elismerték, Posnert sosem vették komolyan számításba a Legfelsőbb Bíróságra. William Domnarski szerint Reagan 1987-ben azért nem őt választotta, mert originalista bírót akart.