PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Jónás

Kép: egy.hu

Márton-napi elfeledett szokások: vesszőzés és elszámolás a libalakoma árnyékában

2026. 11. 12. — 03:37

Szent Márton napja a néphagyományban a gazdasági év lezárását, a pásztorok elszámolását és a jószágok mágikus védelmét szolgálta az adventi böjtöt megelőző utolsó bőséges ünnepen.

  • A pásztorok dús lombú nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdáknak, amellyel a hagyomány szerint megóvhatták az állatokat a különböző betegségektől.
  • A vessző ágainak száma a néphit szerint megmutatta, pontosan hány malacszaporulatra számíthat a gazda a következő évben.
  • Ez a nap volt a cselédfogadás és az elszámolás ideje is, a szolgálók gyakran élő libát kaptak bérük mellé.
  • A libavacsora az advent előtti utolsó nagy lakomaként a következő esztendő jólétét, bőségét és az emberi kapcsolatokat erősítette.

A vesszőzés hagyománya egy répcevidéki legendára vezethető vissza, amely szerint egy pásztor Szent Mártonhoz fohászkodott segítségért a disznóvész idején. A szent egy fehér nyírfaágat adott neki, amellyel megérintve a jószágok meggyógyultak. A gazdák később a kapott vesszőt az ól homlokzatába vagy az istálló gerendájába szúrták, hogy tavasszal ugyanezzel hajtsák ki a nyájat.

A libatartás korlátozásának praktikus okai is voltak: a tél beállta előtt a szárnyasok egy részét le kellett vágni, mert a raktározott gabona nem lett volna elegendő az összes állat átteleltetésére. Így a Márton-napi lakoma egyszerre volt kényszerű vágás és a gazdasági év sikeres lezárásának ünnepe, ahol a gazda és a pásztor megpecsételte vagy felbontotta szövetségét.

A pásztorköszöntők és az adományozás rítusa a közösségi kapcsolatok megerősítését szolgálta. A gazdák „bélesadóval” vagy „rétespénzzel” viszonozták a pásztorok jókívánságait, amelyek bort, búzát és békességet ígértek a háziaknak a következő esztendőre. Az ünnepi asztal köré gyűlve nemcsak a testet táplálták, hanem a téli nyugalomra is áldást kértek.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra