Madárfóbiából írt díjnyertes verseket az erőszakról Carmen Gallo olasz költő

A Procne Machine hatévnyi munka eredménye, amelyben Gallo a vers és a próza határmezsgyéjén kísérletezik. Érdekesség, hogy a kötetben a közvetlen erőszak ábrázolásakor szándékosan prózára vált, mert meggyőződése szerint ott a költészet már nem lehetséges, és nem akarta esztétikailag „széppé tenni” a szenvedést. A szerzőt alkotói munkájában olyan példaképek inspirálták, mint a 2026-os irodalmi Nobel-díjas Anne Carson, akitől az irodalmi hagyományhoz való szabad és játékos viszonyt tanulta el.

A Nápolyban élő, de Rómában angol irodalmat tanító Gallo szerint a mai olasz fiatalok joggal vonulnak utcára, mivel az előző generációk elvették tőlük a jövőbe vetett hitet. Úgy véli, a politikai vezetés ahelyett, hogy az oktatás és az egészségügy válságát kezelné, fegyverkezésre költ, a tiltakozókkal szemben pedig keményen lép fel. A költő számára a legnagyobb félelmet az a társadalmi passzivitás jelenti, amellyel az emberek természetesnek veszik az erőszak jelenlétét.

Bár Gallo művei egyelőre nem olvashatók magyar fordításban, a szerző hangsúlyozta, hogy hisz a műfordítók szabadságában. Úgy látja, a fordításnak nem mechanikus másolatnak, hanem az adott nyelv sajátosságaihoz igazodó, önálló alkotói kísérletnek kell lennie. A Strega-díj elnyerése után a költő már új témák felé fordulna, mivel úgy érzi, az elmúlt évtizedben kellő mélységben feldolgozta a félelem és a fenyegetettség témakörét.