Kína a tengeri kijáratokért küzd: a Malaka-szoros lehet a nagyhatalmi verseny kulcsa

A Portfolio elemzése rámutat, hogy a 2026-os események – különösen az Irán elleni izraeli és amerikai támadás – rávilágítottak a tengeri „fojtópontok” stratégiai jelentőségére. Irán aknákkal, olcsó drón- vagy rakétatámadásokkal bizonytalanította el a szállítmányozó társaságokat a térségi hajózástól, az üzemanyagárak pedig elszálltak. Kína számára a Malaka-szoros hasonló, sőt még súlyosabb sebezhetőségi pont, hiszen kereskedelmének kétharmada ezen a szűk átjárón keresztül zajlik. Peking válasza a fokozott flottaépítés: A tervek szerint 2035-re akár kilenc repülőgép-hordozóval is számolhatnak, bár a szakértők szerint a hat hordozó reálisabb; ez nagyobb katonai befolyást biztosíthatna Kínának a saját partjaitól távolabb is.

A helyzetet nehezíti az amerikai flotta állapota; a The Diplomat szerint a USS Benfold romboló 2026-os, generátorhiba miatti sodródása a Dél-kínai-tengeren rávilágított a Pentagon karbantartási hiányosságaira. A térségi biztonsági terhek növelése lehetséges megoldás lehet; ebben Japán és Dél-Korea lehet Washington fő partnere. Ugyanakkor Szingapúr, Malajzia és Indonézia a nemzetközi jogi keretek és a közös járőrözés fenntartásában érdekelt. Vivian Balakrishnan szingapúri külügyminiszter szerint a térségben nem kell a közel-keletihez hasonló blokádoktól tartani, mivel minden helyi szereplőnek elemi érdeke a zavartalan hajózás.

Kína számára az alternatörvák is korlátozottak: az „Övezet és Út” szárazföldi útvonalai drágábbak a tengeri szállításnál, az északi-tengeri útvonal pedig az év jelentős részében nem járható. Peking ezért a tengeri befolyásának növelésére törekszik, miközben a PLAN fokozott jelenléte diplomáciai feszültségeket és véletlen katonai incidenseket kockáztathat.