Kastélyról és lovakról kérdezte a Derrick sztárja a szalámis zsemlét evő Gálvölgyi Jánost

Gálvölgyi János az Én és a pénz című YouTube-műsorban arról beszélt, hogy bár pénzügyileg biztonságban van, pályája anyagi elismerése elmarad attól, amit egy nyugat-európai kollégája hasonló szinten elérhetett, és felidézte, amikor először szembesült a vasfüggöny két oldalán dolgozó színészek közötti különbséggel. A színművész a nyolcvanas évek népszerű krimisorozata, a Derrick Harry Kleinjét, azaz Fritz Weppert szinkronizálta, akivel egy főzőműsor forgatásán találkozott személyesen. A német színész el sem tudta képzelni, hogy egy ünnepelt magyar kollégája nem rendelkezik az övéhez hasonló luxussal, és azon is meglepődött, hogy a szakszervezet engedi a párhuzamos munkavégzést a színházban, a televízióban és a szinkronstúdiókban.

A kontraszt az ebédszünetben vált végképp szürreálissá: miközben a német sztároknak elegáns fogásokat tálaltak fel, Gálvölgyi és a címszereplőt szinkronizáló Szabó Ottó ketten ették a szalámis zsemlét, miközben a német színészeket nézték. A színész szerint ez a találkozás rávilágított arra, hogy azonos színvonalú munkáért teljesen más anyagi ellenszolgáltatás járt Nyugat-Európában, mint Magyarországon.

Gálvölgyi János a beszélgetésben kijelentette: elszámolt azzal, hogy a sorsa ide kötötte. „Minden nagyképűség nélkül mondom, ha olvasok a kollégáimról – és elnézést kérek tőlük, hogy annak hívom –, az én színvonalamon, ha én Ausztriában vagy Németországban vagyok a Gálvölgyi, és akkor… A Jóisten engem ide rakott le, hát itt vagyok. Ennél többet nem tudtam elérni” – fogalmazott a művész, hozzátéve, hogy bár minden forintért megdolgozott, a kizárólag pénzközpontú szemlélet mindig is távol állt tőle.