Így kaphatnának valódi képviseletet a határon túli magyarok az Országgyűlésben

A választási reform lehetőségei között szerepel a francia vagy litván minta szerinti külhoni egyéni választókerületek bevezetése. Franciaországban például tizenegy ilyen körzet biztosítja a diaszpóra képviseletét a Nemzetgyűlésben. Magyarország esetében ez a modell a jelenlegi listás megoldás helyett önálló képviseletet adhatna a külföldön élőknek, de önmagában nem biztosítaná a szavazatok egyenlő súlyát.

A javaslatok kitérnek egy esetleges „külhoni parlament” vagy szószólói rendszer létrehozására is. A szószólók intézménye önmagában nem elvetendő: a szószólóknak nincs szavazati joguk az Országgyűlésben, de más módon részt vesznek annak munkájában. A jelenlegi nemzetiségi szószólói rendszer azonban ebben a formában nem szolgálhatna mintaként. A szerző a külhoni parlament esetleges két részre osztását is felveti, hogy a határon túli magyar közösségek és a kivándorolt magyar állampolgárok képviselete egyik csoport javára se billenjen el. Külön alternatívaként három földrajzi kerületet vázol fel: egyet a kettős állampolgárságot tiltó országokban élőknek, egyet a többi szomszédos országban élőknek, egyet pedig a világ más részein élőknek.

A reform egyik kulcskérdése, hogy a külhoni mandátumokért belföldi pártok, vagy kifejezetten határon túli szervezetek versengjenek-e. Az arányosabb képviselet megteremtése érdekében felmerült a nyílt listás szavazás lehetősége is, ahol a választók nemcsak pártokra, hanem konkrét személyekre is leadhatnák voksukat. Ez a megoldás erősíthetné a választók and a képviselők közötti közvetlen kapcsolatot, függetlenül attól, hogy az illető Erdélyben, Londonban vagy Budapesten él.