Hatalmas szakadék tátong a gazdagabb és a szegényebb magyarok lakhatási körülményei között

A magyar lakosság ingatlantulajdonhoz való ragaszkodása uniós szinten is magas: A legalsó jövedelmi tizedbe tartozók 88 százaléka saját tulajdonú ingatlanban vagy annak tulajdonos hozzátartozójaként él. Ez a szám azonban némileg megtévesztő, mivel az alacsony keresetűek – különösen a fiatalok – jelentős része nem önálló tulajdonos vagy bérlő, hanem anyagi okokból kénytelen a szülői házban maradni. A modern, 2000 után épült és 100 négyzetméternél nagyobb otthonok szinte kizárólag a legfelső tized kiváltságai.

Jelentős eltérés mutatkozik az infrastruktúra és a fűtési módok terén is. Míg a felső jövedelmi tizedben a vezetékes gáz és az áramhasználat dominál, az alsóbb rétegekben sokkal gyakoribb a fatüzelés. A csatornázottság hiánya szinte csak a legszegényebb csoportokat érinti. Területi szempontból Budapest minden kerületében a felső tized dominál, ezzel szemben számos északkeleti járásban a teljes munkaidőben dolgozók 30–40 százaléka a legalsó országos kereseti tizedbe tartozik.

A KSH fontos módszertani megjegyzése, hogy az adatok kizárólag a bejelentett főállású munkabéreket tartalmazzák. A statisztika így nem tükrözi a vállalkozói jövedelmeket, a tőkejövedelmeket, valamint a szürke- és feketegazdaságból származó bevételeket, amelyek tovább árnyalhatják a vagyoni különbségeket. A demográfiai mutatók szerint a 30–49 év közötti korosztály van a legjobb helyzetben, ezen belül a jól keresők körében a nemek közötti különbség is némileg csökken.