Enged-e a Tisza-kormány a településeknek, vagy maradnak a törpevárosok és óriásfalvak?

Magyarország településszerkezetében jelenleg éles ellentmondás feszül: miközben a zempléni Pálháza kevesebb mint ezer lakossal is város, addig a budapesti agglomerációban található Solymár vagy Csömör több mint tízezer fős népességgel is megőrzi nagyközségi rangját. Utóbbiak számára the városi státusz elnyerése nemcsak presztízskérdés, hanem gazdasági döntés is, mivel nagyközségként könnyebben hozzáférnek a kistelepüléseknek és vidékfejlesztésnek szánt támogatásokhoz, köztük a Magyar Falu Program forrásaihoz, miközben elkerülik a városi szintű közszolgáltatások fenntartásával járó többletköltségeket.

A várossá válás feltételeit az Orbán-kormány 2015-ben szigorította meg jelentősen, előírva a legalább 60 százalékos csatornázottságot és a 90 százalékos szilárd útburkolati arányt a belterületeken. Emellett elvárás lett a középfokú oktatási intézmény, a rendőri jelenlét és a megfelelő sportinfrastruktúra megléte is. Ezen a szigorú rostán a legtöbb pályázó elvérzett: 2015-ben a pályázó 23 község és nagyközség közül egy sem kapott városi rangot. Nyírbogát és Kiskunlacháza 2021-ben mégis várossá vált; Nyírbogát esetében a kritikusok politikai hátteret feltételeztek a döntés mögött.

A Tisza-kormány előtt álló döntés tétje, hogy fenntartja-e ezt a szigorú szakmai mércét, vagy ismét megnyitja az utat a települési ranglétrán feljebb törekvő nagyközségek előtt. A törvényi szabályozás értelmében választási években tilos új városi címet adományozni, így a következő eljárási ablak 2027-ben és 2028-ban nyílik meg, amikor a miniszteri előterjesztés után az államfő dönthet a települések jogállásáról. A városi rang ma már elsősorban a TOP Plusz program városrehabilitációs forrásai és a befektetők vonzása miatt maradt értékes vagyon az önkormányzatok számára.