Az eredmények elmaradnak, de a Blackhawks fiataljai és veteránjai szoros egységet alkotnak

A The New York Times elemzése rávilágít, hogy a jelenlegi Blackhawks merőben más utat jár be, mint a 2010-es évek bajnokcsapata vagy a későbbi, válságba süllyedt gárda. Patrick Kane, aki egykor a csapat sztárja volt, most Marián Hossa szerepköréhez hasonlítja saját feladatát: a részletekre, a helyes cserékre és a korongkezelés apróságaira tanítja az új generációt. „Már a legelejétől láttam. Ezek a srácok szeretnek együtt lenni, kedvelik egymást, szeretnek együtt lógni. Ez fontos” – mondta Kane. A veterán Ian Cole saját tapasztalataival, többek között a Pittsburgh Penguins és a St. Louis Blues korábbi nagy meneteléseivel igyekszik tudatosítani a fiatalokban, hogy a szezon bármikor megfordítható.

A szakmai stáb szerint a legnagyobb kihívást az állandóság hiánya jelenti. A Winnipeg Jets elleni mérkőzésen a Blackhawks már 4–0-ra is vezetett, ám végül szétlövéssel kikapott. A találkozót különös jelenetek is színezték: a játékvezetők kétszer is visszavontak már bemondott büntetéseket, Spencer Knight kapusnak pedig beszorult az ütője a palánkba, amiből gólt kaptak. Ugyanakkor a védekezés javulását jelzi, hogy a Buffalo Sabres ellen sikerült elkerülniük a kettő az egy elleni ellentámadásokat, ami korábban a csapat egyik legnagyobb gyengesége volt.

Az egyéni teljesítmények közül kiemelkedik Frank Nazar, aki a Buffalo ellen két gólt is szerzett, valamint Ryan Donato, aki 11 mérkőzés után talált be ismét. Bár a Chicago továbbra is a liga egyik legrosszabb mutatójával rendelkezik, a játékosok, mint például Wyatt Kaiser, úgy vélik, a jó hangulat elengedhetetlen a fejlődéshez. „Kár lenne úgy visszatekinteni, hogy azt mondjam: »Hű, bejártam a jégpályára, de utáltam ott lenni, és mindent utáltam«” – mondta a hátvéd, utalva arra, hogy a belső egység lehet a jövőbeli sikerek alapja.