Kép: telexA lángos régen kenyérsütéskor, kemencében készült
2026. 11. 19. — 00:13
A ma ismert, olajban sült változat a városi körülményekhez alkalmazkodva alakult ki. A legkorábbi receptet nem találjuk meg a régi szakácskönyvekben.
- A lángos elődei a keleti lepénykenyerekhez hasonlítottak; parázson sült lepényeket valószínűleg már a honfoglaló magyarok is készítettek.
- A kenyérsütés napján a dagasztóedényben maradt tésztából formáltak lepényeket, amelyeket zsírral, tejföllel vagy akár lekvárral ettek.
- A lepény neve vidékenként változott: nyugaton langallónak, keleten lángosnak, máshol például vakarcsnak vagy pomposnak is hívták.
- Az 1920-as években vásárokban és budapesti sörözőkben is kínáltak lángost, 1930-ban pedig már a Lehel piacon is árulták.
- A lángos ára régen is bosszúságot okozott: a Ludas Matyi 1972-ben 1,20-ról 1,50 forintra dráguló lángosról írt.
Az olajban sült kenyértészta nem kizárólag magyar étel: Olaszországban pizza fritta néven ismerik, és Kínában is készítenek lángoshoz hasonló, hosszúkás sült tésztát.
A régi kenyérlepény néprajzi leírások alapján rekonstruálható. A tepsis változathoz a tésztát hosszasan kelesztik, majd aranyszínűre sütik, tejföllel megkenik és néhány percre visszateszik a sütőbe.
Mester Miklós, a Pano Budapest pékség alapítója szerint a mai lángosnál az a cél, hogy kívül vékonyan ropogós, belül könnyű és lyukacsos legyen. Receptjében a hosszú érlelésű tésztát bőséges, forró olajban süti ki.
A PostNews egy vagy több hírforrásból, AI segítségével foglalja össze a legfontosabb információkat. Az ugyanahhoz a történéshez kapcsolódó híreket egy összefoglalóban rendezzük, a felhasznált forrásokat pedig megmutatjuk.


