75 éves a Zsuk: a szocialista korszak elnyűhetetlen igáslova

A Zsuk műszaki érdekessége, hogy fejlesztési költségeit a Warszawa M-20 személyautó alkatrészeinek felhasználásával szorították le. A Zsuk a Warszawa M-20 több műszaki elemét átvette: ezek közé tartozott a motor, a sebességváltó, a hátsó híd, a kardántengely és az első futómű egyes részei. A korai benzines változatok akár 15–16 liter üzemanyagot is fogyasztottak 100 kilométeren. Bár a hetvenes években a mérnökök kísérleteztek modernebb, elsőkerék-hajtású prototípusokkal, ezek gazdasági okokból sosem kerültek sorozatgyártásba, így maradtak a kisebb finomítások, mint a kétkörös fékrendszer vagy a későbbi dízelmotor.

Magyarországon a Zsuk elsősorban az áruterítésben, a kisebb építőipari munkákban és a vidéki gazdaságokban játszott fontos szerepet. Bár a hazai utakat nem uralta olyan mértékben, mint a Barkas vagy a Robur, egyszerű szerelhetősége miatt kedvelt munkaeszköz maradt a vállalatok és intézmények járműparkjában. A típus végül a rendszerváltás utáni piaci versenyt már nem bírta a nyugati furgonokkal szemben, a gyártása pedig 1998 februárjában, a korszerűbb Lublin modellek megjelenése után fejeződött be végleg.

A Zsuk gyártása 1975-ben érte el a csúcsot: abban az évben több mint 31 ezer példány készült belőle. A Zsuk egyik legpraktikusabb változata a Towos volt, amelynek neve a lengyel „áru- és személyszállító” kifejezésből eredt, és lehetővé tette, hogy a jármű egyszerre szállítson munkásokat és nehéz rakományt a célállomásra.